Azért is szeretem például, mert egyszercsak gondolt egyet és elment egy kötőtanfolyamra, hogy tökéletesítse a technikáját. Mert most épp ehhez volt kedve.
Egyébként mi a faszom az az azúr?
az emberek azt mondhatják,
hogy túl sok időt töltök
azzal, hogy az eget
nézem
az égre
gondolok
az égről
írok
tisztában vagyok ezzel,
így volt ez mindig
de most reggel
megint
ezt tettem
és miközben néztem
és gondoltam
és írtam
eszembe jutottál,
ahogy
a kikötő mentén
vezettél
dél felé,
és felhívtad a figyelmemet
a veszélyekre
a problémákra,
amik ott bújkálnak
végül is a szabadban, nyíltan
de az az északi kép …
egy nő
laza tökély
fehér házak
fehér, hóval fedett
minden más
egy teljesen nyugodt
földgömbön
és az azúr ég
úgy néz ki, mint egy kék,
amit csak múzeumokban és galériákban
láthatunk,
ahova valószínűleg csak veled
mennék el
egy kis győzködés után,
mert az én véleményem szerint
ha valaki
gondolkozik és nosztalgiázik,
vakon emlékezget azokra
a csodálatos
pillanatokra,
ahelyett, hogy megélné őket
újra és újra,
az szomorú ember,
de
mindig azt éreztem,
hogy
veled
őszintén
ki tudnám egyenlíteni
ennek a két dolognak
a mérlegét
Céltalan bolyongás
Ezeket az éjszakákat azért találták ki, hogy aztán megoszthassuk egymással. Hogy élvezzük, átéljük, tapasztaljuk, együtt a kedvenc embereinkkel. Ezeket a csípős hideg portland-i éjszakákat azért találták ki, hogy sétálgassunk benne, és ha vagy olyan szerencsés, mint én, egy drága szőkeség is melletted fog mendegélni.
A város élettel teli, az irodisták most mennek haza munkából, néhányan az utolsó pillanatban rohannak ki karácsonyi ajándékokat vásárolni, és vagyunk mi, akik azért vagyunk kint, hogy a látványt élvezzük. Megállunk egy zebránál, várjuk a zöldet, ő pedig rámnéz a csodálatos szemeivel és mosolyával. Általában nem nagyon szólalunk meg ezeken a sétákon, nincs rá szükség. Egymás mellett, a társaság megfelelő, az éjszaka pont jó, és néha ez bőven elég. Néha pontosan erre van szükségünk az életben.
A város gyönyörű ma este. Minden egy kirakat feldíszítve, a fák égőkkel tele; és bár egyikünknek sem a kedvence a karácsonyi időszak, egész egyszerűen lehetetlen nem értékelni ma. Megint megállunk, még mindig nem beszélünk, de közben tökéletesen értjük egymást. Ma este nincs célunk, csak bolyongunk céltalanul a parkokon keresztül, a belvárosban, elveszve a saját gondolatainkban, kényelmesen együtt.
Néha filozofálgatok róla. Rutinból és megszokásokból álló lény ő, és szeret így élni. Életemben először látom ennek az előnyét. Nem lenne olyan rossz lenyugodni, egy helyben maradni, vagy együtt menni, ha menni kell. Hogy rendszeresen mehessünk ezekre a sétákra. 17 éves korom óta félek a kötelezettségektől, de most tényleg látom benne a boldogságot.
Lehet, hogy itt az idő, hogy letérjek az eddigi útról, hogy letelepedjek, hogy gyökereket eresszek, együtt, vele. Az összes barátom megházasodik, felnőtté válik, és most végre kezdem látni, mi az, amit kihagyok a csapongó életmódommal. Talán van szépség a családiasságban, és még az is lehet, hogy az újdonságok izgalmánál is jobb dolog.
Megállunk egy újabb lámpánál, rámnéz és mosolyog. Valami van a fogai közt, és ettől még imádnivalóbb. Többször volt már ebben a városban, mint én, de ahogy így együtt sétálok vele, otthonos az érzés. Lehet, hogy ez az élet nem is olyan rossz; lehet, hogy ez valami olyan, amihez hozzá tudnék szokni, lehet, hogy itt az ideje felnőni.
És venni egy kutyát.
Van egy kis kérdésem, jövendőbeli feleség
Ma reggel sokkal korábban ébredtem, mint szoktam, szerelmem.
A kinti hideg automatikusan arra késztetett, hogy grimasszal az arcomon mélyebbre bújjak a takarók alá.
Az órára fókuszáltam.
6:04
Az egyetlen fényforrás a szobában.
Száraz ajkakat nyaltam meg, tudván, hogy a kényelem és a lustaság szövetkezni fognak és meggátolnak attól, hogy enyhítsem a szomjamat.
Az álom egyre messzebb kúszott tőlem.
Nem bántam.
Elkezdtem rólad gondolkozni.
És rólunk.
Egy mosoly alakult ki az orromig felhúzott takaró alatt.
6:05
Mostanában nagyon nagy szerepet kaptak az esküvők az univerzumomban.
Van egy pár, akiket félig-meddig ismerek, és épp a házasság felé menetelnek nagyban.
Azon gondolkoztam, hogy kell megkérni egy lány kezét, ha tudja, hogy hamarosan be fog következni.
Aztán azon gondolkoztam, én hogy kérném meg a kezedet.
A tiedet.
Átfordultam a bal oldalamra.
Még kényelmesebb pozíciót vettem fel.
Amikor megkérem a kezedet …
Ó, istenem.
Aki egy kicsit is ismer engem, nem lepődik meg, ha azt mondom, hogy egy lánykérés legyen valami nagyon különleges.
Nekem, ebben az esetben, minél grandiózusabb, minél romantikusabb a gesztus, annál jobb.
De ugyanakkor azt akarom, hogy vicces legyen, és bugyuta, és egyszerű.
És hogy illő legyen hozzánk.
Ez talán a legfontosabb.
Biztos vagyok benne, hogy valami olyan terv lesz, amit a dobozka kinyitásáig ezerszer fogok fejleszteni és átformálni, de nagon izgatott vagyok, hogy vannak egyedi ötleteim. Majd meglátod.
Azt akarom, hogy a tökéletes történetet mesélhesd majd el a családodnak és a barátaidnak.
Amikor a haverok megkérdezik, “Odaadtad neki a gyűrűt és feltetted a kérdést, mi?”, én csak bólogatok majd mosolyogva. A szemeid csillogására fogok gondolni, miközben az örömkönnyek kiszabadultak belőle, te pedig egyre erősebben csókoltál, és arra próbáltál visszaemlékezni, hogy ezt kinek fogod először elmesélni.
A házasok kommentálják majd a dolgot.
“Na, hát így tökéletesen el lehet rontani egy remek kapcsolatot.”
Tudálékosan mosolyognak majd, mert azt hiszik, mindent tudnak.
Pedig nem.
Nagyon sokáig vártam erre.
Egy lehetőségre. Hogy része lehessek egy csapatnak, ami az örökké felé munkálkodik.
Egy partnerre.
Ránk.
És nevetve sétálnak majd el, miközben azt gondolják, “Hehh, azt hiszi, ő immunis. Azt hiszi, neki majd más lesz.”
Én pedig mosolygok majd, mert pontosan tudom, hogy semmi sem jön könnyen.
De tudom, hogy nekem tényleg más lesz.
Mert ott leszel velem te.
Szeretettel,
Alexaco
Befejezetlen
örül
néhány hibás kezdet után
megnövesztette a körmeit
ezért
a pillanatért
ezért
a képért
körberajzolja
újra és újra
a körvonalakat
próbálja a lila lakkot
várakozó helyekbe
kényszeríteni
utat jelöl ki
a libabőrnek
kapkodja a levegőt
bóklászik
gondolkozik
vajon hogy tud ennyi tinta
ennyire finomnak látszódni
finom, mert múló gondolat csupán
persze
persze
a sajátját akarja
hogy megérintsék
felfelé
sima bőrön végig
a ruhája olyan
mint egy ítélet
sajnálja
hogy nem tudja
és nem is fogja
de ha tudná
de nem tudja
és nem is fogja
de a kurva életbe
bárcsak tudná
Hogyan bánjunk a férfival
Üdvözletem az internet összes csodás nőjének.
Volt az a híres-neves “Hogyan bánjunk a nővel” bejegyzésem. Nagy sikernek örvendett, így hát most íme …
Hogyan bánjunk a férfival
Végül is egy szóban össze tudom foglalni:
Igazságosan.
Nesztek. Köszönöm, hogy itt voltatok. A viszontlátásra …
Ja.
Várjatok.
Gondolom konkrétumokat kerestek, igaz? Na jóóóó. Kicsit belemélyedek.
Mielőtt elkezdem, meg kell említenem, hogy a legtöbb pasi bunkó. Nagyjából tizennégy jó csávó van a földön. Így hát azt hiszem, az a legjobb, ha a nők elkerülik a férfiakat.
Persze ez az ötlet nem a legjobb a faj túlélésének érdekében. Egy komolyabb járvány, és kész, kimúlnánk. Mondjuk ez azt is jelentené, hogy Rihanna nem jelentetne meg több albumot, ezzel pedig mindenki csak nyerne.
No de ha ti nők kötitek az ebet a karóhoz és mindenképpen össze akartok gabalyodni a férfiakkal, itt egy lista arról, hogy a jobb fajta férfiakkal hogy kell bánni.
1) Ne állítsatok csapdákat nekünk. Magunktól is elégszer fogunk csődöt mondani, nem kell kitalálnotok mindenféle szituációt, melyekben tuti, hogy veszítünk majd. Tudjuk, szeretitek, ha van miről mesélni a csajoknak koktélok felett. Ezzel nincs semmi baj. De ahelyett, hogy te mesélnél, inkább csak figyeld a többieket. Hallgasd őket és légy hálás, hogy a te pasid nem csinálja azokat a gonosz dolgokat, amiket az összes többi megtesz.
2) Mi nem az a pasi vagyunk, aki megcsalt téged az egyetem első évében. Nem. Az. A. Pasi. Értjük és tudjuk, hogy az nagyon pocsék volt. Azt kívánjuk, bárcsak ne kellett volna azt átélned. De az nem mi voltunk. És nem örülünk neki, ha minket hibáztattok miatta. Nem igazságos dolog, ha mi fizetünk azért, mert valaki mással szexelt helyetted.
3) Szeretjük a szakadt, régi pólóinkat. Fogadjátok el őket. Értjük és tudjuk, hogy bántják a finom érzékeiteket, de minket a régi szép időkre emlékeztetnek. Minden egyes folt egy történet, oké? Na meg gondoljatok bele – tényleg azt az üzenetet akarjátok közvetíteni, hogy ha valam(k)i elkezd öregedni, le kell, hogy cseréljük? Hmmmm? Aha, gondoltam.
4) Ajándékok: Olyasmit vegyetek, ami tetszene nekünk. Ami MINKET tesz boldoggá. Nem erről szól az ajándékozás? Olyan dolgokat kérünk, amiket mi szeretnénk, és nem olyanokat, amikről ti azt gondoljátok, hogy szeretnünk kéne, vagy amiről úgy gondoljátok, hogy az majd segíti a fejlődésünket.
Ha nem tévedek, a 17. századi francia matematikus, Rene Descartes írta le először a következőt:
videójátékok > orrszőrvágógép
5) Csesztetés. Ne. Néha lehet, hogy eléritek vele, amit akartok, de elhihetitek, hogy fizetni fogtok az örökös zsémbeskedésért. Tudom, tudom, a nyikorgó kerekek kapják az olajat. De tudod, mi történik még a nyikorgó kerekekkel? Lecserélik őket. Bűvöljetek minket bele abba, amit akartok! Vagy az is elég, ha egy mosoly kíséretében megkértek minket.
6) Nem várjuk el, hogy 1:1 arányban legyenek a filmjeitek a mieinkkel. Megelégednénk a 3:1-gyel. De valamit adjatok, könyörgöm! A legkevesebb, amit tehettek, hogy megnézitek velünk a Smokey & The Bandit-et.
7) Szépen kérünk benneteket, ne akarjátok, hogy kitaláljuk, mi a baj. Mondjátok ki. Mindig furcsálltam, hogy a nők miért várják el a gondolatolvasást egy olyan nemtől, aki még azt sem tudja megjegyezni, hogy a wc-ülőkét le kell hajtani.
8) Álljatok ellen a késztetésnek, ami afelé visz benneteket, hogy MINDEN EGYES RÉSZLETET megváltoztassatok rajtunk. De komolyan. Öltözködés, tisztálkodási szokások, kedvenc kaják, ujjlenyomat, DNS … Valamiért megtetszettünk nektek. Próbáljatok emlékezni rá, hogy miért.
Próbálkozzatok erősebben.
9) A pozitív visszajelzés nagy dolog. A férfiak olyanok, mint a kölyökkutyák. Szeretjük hallani, hogy “Jó fiú”, izgatottan várjuk, hogy este lássunk titeket, és bármelyik pillanatban lehetséges, hogy megdugjuk a lábaitokat.
10) Ne aggódjatok. Az a rossz dolog, amire reméltek, hogy nem gondolunk … valószínűleg tényleg nem gondoljuk. Néha azért vagyunk csendben, mert a munkára, a kocsikra, vagy néha – igen, ez van – a nagy mellű barátnőtökre gondolunk. Sajnáljuk, de azokat a melleket az űrből is látni lehet!
11) Legyetek őszinték azzal kapcsolatban, hogy kik vagytok. Fel tudjuk dolgozni. Nekünk is van okunk arra, hogy miért tetszetek.
12) Legyetek türelmesek. Segíteni szeretnénk. De komolyan, jobban, mint gondolnátok. Sokkal kevésbé ítélünk meg titeket, mint azt ti hiszitek. És ne feledjétek, hogy lehet, hogy ti már fél órával ezelőtt elkezdtétek a fejetekben a vitát, de minket csak most húztatok bele. Hagyjátok, hogy utolérjünk titeket. Veletek vagyunk, nem ellenetek.
13) SOHA ne beszéljétek ki a magánügyeinket a barátaitokkal. Egyáltalán nem érdekel a véleményük. Bocs, de ez így van.
14) Érdeklődjetek a mi érdeklődési körünk iránt is. Legalább próbáljátok meg. History Channel. Autók és motorok. Olyan nővel lenni, aki Wonder Woman-nek öltözik a kedvünkért.
Most mi van? …
15) Öleljetek meg. Amikor boldogok vagytok. Amikor szomorúak vagytok. Ölelejetek meg. Mindig segít.
Remélem, kicsit segítettem abban, hogy a világ legjobb barátnői/menyasszonyai/feleségei legyetek.
De ha valaha kétségeitek lennének, ha valaha nem tudnátok, mit tegyetek egy bizonyos helyzetben, tegyétek fel magatoknak a következő kérdést: “Mit csinálnának azok a furcsán unalmas nők a romantikus komédiákban?”, aztán tegyétek annak az ellentettjét.
Figyeljetek, tudjuk, hogy csodálatos komplikált lények vagytok. El is várjuk, hogy azok legyetek. Nincs ezzel gond.
Csak figyeljetek oda, hogy mindeközben kedvesek is legyetek.
És soha ne feledjétek, hogy szeretünk titeket. Nagyon.
Támogassatok minket. Bízzatok bennünk.
Adjatok esélyt.
Még az is lehet, hogy meglepetést fogunk okozni.
